Éppen ma 27 éve, hogy az egykor szebb napokat is megélt Újpest labdarúgócsapata ellen lépett pályára az egykor szebb napokat is megélt isteni Diego Nápolyban. A korszak zsenije sokaknak még mindig elsőként ugrik be, ha azt mondjuk: argentin foci. Egy embléma, megkerülhetetlen toposz, aki előkelő helyet kap Jonathan Wilson hamarosan magyarul is megjelenő Angels With Dirty Faces: The Footballing History of Argentina című könyvében is. Küzdött ő mindennel pályán és pályán kívül – most a lilák elleni harcát elevenítjük fel.
1991 április huszonhatodika. Helyi rendőrök közelednek vészjóslóan egy Buenos Aires külvárosában megbúvó apartmanhoz. A környéken lakók többsége sejti, hogy milyen céllal jöttek a „kékek”. Már hónapok óta megfigyelés alatt tartanak egy szomszédos, aprócska lakást. A nyomozók pillanatok alatt bejutnak az apartmanba, szinte ugyanebben a momentumban több csomag és táska zúdul az épület előtt elterülő járdára és az argentin napilapokkal zsúfolt újságos bódéra.
Az egyszobás lakásban tartózkodók megpróbálnak minél gyorsabban cselekedni, és utat engedni a ’bűnözőreflexnek’, ahogyan a ’hölgyek’ is igyekeznek a másodperc törtrésze alatt felvenni a fonalat, és összefűzni a szemük előtt robbanásszerűen lezajló eseményeket egy értelmes láncolatba. Egyedül egyvalaki lóg ki ebből az akciófilmbe illő jelenetből. Egy harminc körüli, göndör hajú, pocakos férfi mit sem törődve a körülötte zajló eseményekkel, talán a legszebb álmai andalító ölében (a valóságban pedig egy teljesen átlagos ágyon), ahol nem létezik ez az apartman, de még az argentin főváros sem. Miután a rendőrök felverték a Buenos Aires-i külvárosi színpadon zajló tragikomédia pillanatnyilag legboldogabb szereplőjét, főhősünk száját csupán ennyi hagyta el: