Veee, a teremfocis filozófus

Két név, egy ember, legalább egy tucatnyi sztori. Ez mind Visnyei Gyula, vagy ahogyan az Egyesült Államokban ismerik, (Double Deuce and Triple E, the One and Only) Juli Veee. A magyar foci kánonjában roppant kevés szó esik róla, sokan még soha életükben nem hallottak Visnyei Gyuláról, Juli Veee-ről meg aztán főleg nem. Persze, vannak olyanok, akiknek dereng ez a név, hallottak egy-két vicces történetet a kölyökfejjel Puskás Ferencet tárcsázó Amerikába disszidált focistáról.
A tengerentúlon mégis az egyik megkerülhetetlen név, amikor az amerikai labdarúgás története körül forog a diszkusszió. Magára húzhatta az USA válogatottjának mezét, az egyik legjobbja és legeladhatóbb neve lett az útkeresés szakaszában járó Államok focijának, elévülhetetlen érdemei voltak abban, hogy San Diegó-i dinasztia születhessen egy major ligában. A Vasfüggöny mögül érkezve vált a szólásszabadság élharcosává a ’80-as évek amerikai sportközegében. Hol varázslónak, mágusnak, betörhetetlen vadlónak, szabadszájúnak, hol egyszerűen csak a teremlabdarúgás filozófus királyának nevezték.

Az alábbiakban Budapestről eljutunk San Diegóba, betekintést nyerünk abba, hogy milyen nehézségekkel küzdött a labdarúgás az USÁ-ban, hogyan lett belőel mégis „amerikai álom”,   emellett megtudjuk, hogy miért vonultatták vissza kétszer is a 22-es mezt San Diegóban, főhősünk hogyan fordult a festészet felé, és hogyan tört Ronald Reagan babérjaira az amerikai-szovjet kapcsolatok ápolása érdekében. Ez Juli Veee, azaz Visnyei Gyula története.

jó kölyökjátékos

A NAGY HÁTRAARC

Főhősünk nem mindig viselt a nevében egymás után három magánhangzót, pláne nem  három “e” betűt. 1950. február 22-én Visnyei Gyulaként látta meg a napvilágot Budapesten. Gyerekként, ahogyan a kor légköre „megkövetelte”, ő is a labdarúgással kelt és feküdt. Mai fejjel hanyagul megjegyezhetnénk, hogy „nyilván” ő is tehetséges volt. Vagy ahogyan Lakat T. Károly fogalmazott egy Visnyeivel készített interjúban: „akkoriban annyi volt a jó kölyökjátékos, mint égen a csillag” (erre Visnyei ugyanitt gyorsan meg is jegyezte Lakat T.-ről: „technikás voltál, jól rúgtál, de lassú voltál, mint a tetű”), ezért nem ment csodaszámba, hogy a Vasasnál hamar felfigyeltek a játékára. Visnyei Gyula pedig elindult azon a lépcsőn, amiről nagyjából a harmadik fok után mégis inkább leugrott.

Teljes cikkért kattints ide!