6 TANULSÁG A VB-PLAYOFFRÓL

Két meccs a világ. Ennyi maradt az idei labdarúgó-világbajnokságból, amit minden négyévente oly epedve várunk, és ünneplünk. A kieséses szakasz eddigi tizennégy mérkőzése nemcsak emlékezetes pillanatokkal szolgált, hanem olyan figyelemre méltó jelenségeket is, amelyeket állandó szerzőnk Belovai György és a Nagykeró blog szerkesztője, Kovács Soma foglal össze nekünk.

ITT A LABDA, HOL A LABDA

A két évvel ezelőtti Európa-bajnokság már jelzésértékű volt, az oroszországi VB azonban teljesen nyilvánvalóvá tette: (csak és kizárólag) labdabirtoklásra építő játékkal nem lehet világeseményt nyerni. Ez persze nem teljesen igaz, viszont az idei VB trendje megint csak az lett, hogy jobb minél kevesebbet a játékszerrel törődni, és a felszabadított energiát arra használni, hogy megbénítsuk az ellenfél játékát (valamivel bátrabb csapatoknál még a kontrázás is megengedett).

Három olyan csapat volt, akik a csoportmérkőzések alatt 65% feletti labdabirtoklással büszkélkedhettek. Spanyolország (72.8%) úgy esett ki a házigazda ellen, hogy még a csoportbeli teljesítményét is sikerült feljavítania: 78.9%-ban birtokolták a labdát 120 perc alatt. Az argentinoknak (67.8%), akiknek újra sikerült maguk alatt vágniuk a fát (a gyenge teljesítmény mellé a hírek szerint Sampaoli is teljesen elveszítette a tekintélyét) a döntős franciák ellen ugyan romlott az átlaga, de a 4-3-as vereség mellett is 60.2%-ban volt náluk a labda. Németország nem csak a brutális xG mutatója alapján kellett volna, hogy továbbjusson, de az átlagban 70.2%-os labdabirtoklás is a kieséses szakaszra predesztinálta volna őket, ha a mérkőzéseket a számok döntik el.

Igaz, alkalmazkodni is tudni kell. Az oroszok hiába védekeztek masszívan, azáltal, hogy egyik kieséses mérkőzésen sem próbáltak dominálni, borítékolható volt az, hogy előbb-utóbb elvéreznek. Ezzel szemben az argentinok elleni 40-60 után Deschamps franciái megfordították az arányokat, és Uruguayt 60%-os labdabirtoklási mutatóval ejtették ki, hogy aztán az elődöntőben a libikóka teljes legyen egy 36-64%-os belga fölénnyel.

Hogy 180 fokos fordulatot vett volna a világ? Ha nem is kell teljesen elfelejteni a 70-80%-os labdabirtoklásra építő futballt, az világosan látszik, hogy a világ (akár a legkisebb nemzetek is) megtanult alkalmazkodni ehhez, és az esetek többségében (lásd a 2016-os EB-t, valamint az idei VB-t) sikerrel tudja hatástalanítani azt. Az pedig csak egy újabb adalék a változáshoz, hogy a keretek minősége sem állandó, ami megnehezíti pl. Spanyolország dolgát abban, hogy 10 éven át csakis sikerrel játszhassa a tiki-takát.

Teljes cikkért kattints ide!