Magyarország, a magyar történelem mindent megtett, hogy a legnagyszerűbb magyar focistának ne sikerüljön, hogy elbukjon, hogy végül egy tönkrement pali legyen belőle, vagy legalább szűnjön meg magyarnak lenni, de a Puskás-történet egy olyan speciális magyar Odüsszeia, amiben a hős mindig feltápászkodik a padlóról és valami olyat tesz, amire senki más nem képes a világon.
„Puskás olyan volt, mint a Nap. A Nap mellett mindenkinek jut egy kis fény.”
Almási Tamás 2009-ben mutatta be a Puskás Hungary című dokumentumfilmjét, ami hál’istennek nem egy sportfilm, hanem egy kivételes jellem kivételes fejlődéstörténete. Egy olyan lélekemelő sztori, ami ritkaság errefelé. Azt meséli el, hogy egy nagyon egyszerű, nagyon tudatlan magyar fiúból a történelmünk legvisszataszítóbb időszakában, ami szinte mindenkit, aki valaki volt, lehúzott, elsüllyesztett, elüldözött, hogy lesz egyre okosabb, egyre nagyszerűbb, egyre szeretetre méltóbb és jobb ember. Az a Puskás, aki a Rákosi-érában már a világ legjobb játékosa, és aközött, aki majd Madridban szupersztár lett, ég és föld a különbség.
Pályája során többször úgy tűnt, hogy innen már lehetetlen felállni. De a Puskás szinte mesébe illően mindig felállt.
Puskásra gyerekkorában legyintett az edző apja. Azt mondta, nem jósol neki nagy jövőt.Majd évekkel később miután 1954-ben a németek ellen drámai körülmények között elvesztették a világágbajnoki döntőt, itthon elátkozták, azzal vádolták, hogy eladta a meccset. 1956 után, miután a Honvéddal elhagyták az országot, árulónak bélyegezte a magyar állam is, két évre eltiltották a játéktól, megfigyelték. Nyelvtudás, pénz és minden nélkül kóválygott, felszedett 18 kilót, azt mondták, hogy neki vége.
Puskás minden alkalommal erősebben mászott ki a gödörből. Hogy apjának bizonyítson egész nap futott. Futott az iskolába, futott a villamos mellett, addig rohant, amíg ő nem lett a leggyorsabb a pályán. Miután elhagyta az országot, megtanult nyelveket, kínszenvedések árán lefogyott, vagy éppen abbahagyta az ivást, szinte bármire képes volt. Sikerre volt ítélve. Edzőként még azután is voltak világra szóló eredményei, miután kiöregedett, és abbahagyta a labdarúgást. A számtalan megpróbáltatás dacára Puskás nem egy megkérgesedett, összeszorított fogú félisten lett. Pont ellenkezőleg, ahogy öregedett, úgy lett egyre érzékenyebb, egyre nyitottabb, egyre jószívűbb, és közben teli volt félelemmel