Még mielőtt durva részrehajlással vádolnák a Fociológust, szögezzük le, hogy szerkesztőségünk a mostani világbajnokság alatt nem szurkol egyöntetűen egyetlen csapatnak sem, és alább sem az argentinok melletti kiállásra buzdítunk. Jelen cikkünkben – folytatva a Fociológus Könyvklub sorozatát – Jonathan Wilson nemrég magyarul is megjelent Az argentin foci – Argentína futballtörténete a kezdetektől Messiig című könyvének vizsgálatával bizonyítanánk, miért is több ez a világbajnokság sok millió argentin focibolondnak, mint holmi élet-halál kérdés.
Két nappal huszonkilencedik születésnapja után, szinte pont két évvel ezelőtt Lionel Messi közvetlenül a tizenegyespárbajban Chile ellen elvesztett 2016-os Copa América-döntője után a sajtónak nyilatkozva bejelentette, hogy a továbbiakban nem kíván szerepelni hazája válogatottjában. A saját büntetőjét is kihagyó csapatkapitány szavai lesújtók voltak:
“Ez van. Így döntöttem. Mindent megtettem, amit csak tudtam. Az igazság az, hogy ez már a negyedik döntőm, amit elbuktam…”
1993-óta Argentína felnőtt válogatottja egyetlen tornát sem nyert meg, pedig nemcsak az azt megelőző időszak történelme predesztinálta volna az albicelestét az elmúlt negyed században valamilyen trófea elhódítására, hanem az az elképesztő játékosállomány is, amelynek kinevelése az argentin foci 1893-tól kezdődő hagyományaiból eredeztethető.
Jonathan Wilson a tőle megszokott módon nem innen, az AFA elődjének, az AAFL-nek az alapításától kezdi Argentína futballtörténetét, hanem az ország nemzetté válásának kulcspillanataitól. A politika- és gazdaságtörténeti kontextusba ágyazott narratíva, ami egyébként is oly fontos szerepet kap Wilson köteteieben, jelen esetben különösen hangsúlyos. Ha van ország, ahol a társadalmi mentalitás a legjobban tükröződik a labdarúgásban, akkor az Argentína.