Vannak érdemtelenül felkapott futballcsillagocskák, túlértékelt bálványok – de olyanok is, akiket méltatlanul agyonhallgatnak. Magyar források még Mezey Györgyről vagy Dzsudzsák Balázsról is több dicsérő szót írtak le, mint Egri-Erbstein Ernőről, pedig az utóbbi Bukovihoz, Guttmannhoz mérhető kaliberű edző volt – ehhez képest sokan egyáltalán nem is hallottak róla.
Ezt a hiányt igyekszik pótolni az Akadémiai Kiadó remek fociológiai sorozatának, a Kanárinak újabb darabja. A szerző, Dominic Bliss korábban széleskörű érdeklődésről tett tanúbizonyságot: publikált szabadidősportokról éppúgy, mint arról, hogyan küzdjünk a másnaposság ellen, vagy tartsunk hatásos beszédet egy legénybúcsún. Ezek után némi szkepszissel vettem a kezembe a könyvet: vajon a futballhoz is ért ez a(z önjelölt) polihisztor?
Nos, a válasz: igen. Bliss a labdarúgásba is kellően beásta magát, és nagyon informatív mű született tollából. Az alábbiakban előbb röviden ismertetem a főhős pályáját, majd három kérdéskörre koncentrálok: Erbstein sistemájára,az ún. kávéházi futballra és arra, miért lett elfeledett futballhős (különös tekintettel a Holocaustra).
Ami a játékos-pályafutását illeti, Erbstein nem volt minőségi labdarúgó: a „szegény ember MTK-jaként” elhíresült BAK-ban inkább durvaságával tűnt ki. A „zsidó futball” képviselőjeként ő is megfordult az USÁ-ban, majd edzősködni kezdett Olaszországban (ez azért volt lehetséges, mert ott akkoriban a fasizmus még nem volt antiszemita). Az olasz fociban ebben az időszakban furcsa kettősség érvényesült. Míg a játékosok piacán xenofóbia (tilos volt külföldieket játszatni), az edzőin ennek ellentéte volt megfigyelhető, az idegenek közül pedig előszeretettel szerződtettek trénereket honfitársaink közül. A magyaros technika és a Mussolini-rezsim ridegen katonás „sacro egoismo”-jának interakciója hozzájárult a sajátos olasz célfutball kialakulásához, és ebben hősünknek kiemelt szerep jutott. Alsóbb osztályú klubcsapatoknál elért sikerei nyomán figyeltek fel rá a Torinónál, ahol minden idők egyik legnagyobb klubja, az Il Grande Torino sikerkovácsa lett.