Tichy Lajos élet regénye
Sokszor megkérdezték tőlem, hogy melyik labdarúgó csapatnak szurkolok. Ilyenkor azt válaszoltam, hogy a Dózsának s az újabb kérdés még el sem hangzott, de én már folytattam: kedvenc játékosaim… Es soroltam a neveket. No, nem olyan sokat. Keveset, de a kevesek között mindig megemlítettem Göröcs Jancsi mellett Tichy Lajost is. Hogyan? A Dózsának szurkolok és Tichy Lajos nevét említem, aki köztudott, hogy a Honvéd labdarúgója. Nincs itt ellentmondás?
Nincs, mert azt is el szoktam mondani, hogy nekem vannak kedvenc színészeim, akiknek a kedvéért színházba, moziba járok és vannak kedvenc focistáim, akiknek szellemes játékában gyönyörködöm és ha csak tehetem, minden mérkőzésüket megnézem. Ilyen kedvencem volt Tichy Lajos a játékos és később Tichy Lajos az edző. Persze ahhoz, hogy valakit az ember megszeressen, sok minden kell. Ha egy játékos csak zseniálisan tud cselezni, vagy futtából hatalmas gólt lőni, de egyébként gyatra, kifogásolható emberi tulajdonságokkal rendelkezik, nos az ilyen játékosért nem lelkesedem.
Elismerem tudást, de mint ember nem érdekel, nem kísérem figyelemmel további fejlődését, életútját, ahogy mondani szokták, nem szorítok neki. Tichy Lajosnak mindig szorítottam. Nekem Tichy Lajos a Sportoló volt. Vagyis mindazokkal az emberi tulajdonságokkal rendelkezett, amelyek szükségesek ahhoz, hogy példaképpé váljon a fiatal labdarúgók előtt. Úgy emlékszem 1955-ben láttam először játszani a Honvéd csapatában. Feltűnt rötöl duzzadó játéka, gyorsasága, hatalmas lövése. A sztárok, az igazi labda műveóészek között játszott, s mivel ugyanolyan eredeti és megy tehetség volt, mint azok, nem szürkült el közöttük. Azt mondtam, hogy Tichy Lajos rendelkezik olyan emberi tulajdonságokkal, amelyek kiemelik őt a sztárok közül. Ilyen emberi tulajdonság a többi között a hűség.