Paul Breitner: A lázadó sztár élete és karrierje

Paul Breitner nevét sokan a bozontos afro-frizurával, a polgárpukkasztó Mao-képpel vagy a megalkuvást nem tűrő lázadással azonosítják. Az egykori nyugatnémet zseni azonban sokkal több volt egy egyszerű, balhés sportolónál. Ő volt az a játékos, aki balhátvédként is képes volt fazont szabni a világ akkori legjobb csapatának. Ez változtat mindent.

Gondoljunk csak vissza az 1972-es, angolok elleni legendás mérkőzésre a Wembley-ben. A hazai pályán játszó szigetországiak bosszúra szomjaztak a mexikói vereségért, de a németek valami egészen mást mutattak nekik. Úgy eldugták a labdát a telt házas londoni közönség előtt, hogy az ellenfél csak nyomozta azt. Pontosan erről van szó.

A német válogatott olyan elképesztő labdajáratást mutatott be, amit ma talán spanyol tikitakának hívnánk. Ennek a gépezetnek az egyik legfőbb mozgatórugója pedig egy pofaszakállas balhátvéd volt. Breitner cipzárként száguldott fel-alá a balszélen, miközben teljesen semlegesítette a rá bízott támadót. Nem is bonyolult.

Szóval. Mi a következő lépés?

A forradalmi balhátvéd, aki átírta a játékszabályokat

A Bayern München színeiben játszó fiatal tehetség teljesen átértelmezte a védőjáték fogalmát. Valljuk be magunknak: abban az időben a balhátvédek feladata szinte kizárólag a rombolásra és az egyszerű tisztázásokra korlátozódott. Breitner viszont nem elégedett meg a labdaszerzéssel, hanem azonnal támadásba lendült. Alkotni akart.

Képes volt pillanatok alatt felfutni a balszélen, cselezni, pontosan indítani vagy éppen gyilkos erejű átlövésekkel tesztelni az ellenfelek kapusait. Gyorsasága és kiváló helyezkedése miatt hátrafelé is tökéletesen zárt, de az igazi ereje a kreativitásában rejlett. A korszakban csak kevesen tudtak hozzá hasonlót mutatni a pályán. Rendkívüli látvány volt.

A német válogatott mezében már tizenkilenc évesen bemutatkozott, és gyorsan alapemberré vált a zseniális szövetségi kapitány, Helmut Schön csapatában. Az 1972-es Európa-bajnokságon és az 1974-es hazai rendezésű világbajnokságon is ő jelentette a stabilitást a bal szélen. Nem is bonyolult. Az ellenfelek egyszerűen nem találtak ellenszert a lendületére.

Nem is kell messze menni a hazai párhuzamokért, hiszen a nemzetközi karrierje korai szakaszában a magyar válogatott ellen is megmutatta tudását. Az 1972-es Népstadionban lejátszott barátságos mérkőzésen az ő góljával szereztek vezetést a vendégek. A magyar védelem tehetetlenül nézte, ahogy a robbanékony védő átrobog a középpályán és a kapunkba bombáz. Hidegzuhany volt.

A magyar közönség számára szokatlan volt egy ilyen karakter, hiszen a szocialista sportmorálhoz szokott hazai futballisták ritkán engedhettek meg maguknak ekkora egyéni szabadságot a pályán. A pofaszakállas német nemcsak a góljával, hanem az egész lényével tüntetett az unalmas sablonok ellen. Az én tapasztalatom szerint – és tévedhetek – a magyar futballnak is jót tett volna akkoriban egy ilyen öntörvényű, bátor figura, aki felrázza az állóvizet. De nálunk más szelek fújtak.

De ez még nem minden.

A lázadó labdarúgó, aki Che Guevarával provokálta a rendszert

A pályán elért sikerek mellett Paul Breitner a magánéletben és a médiában is folyamatosan kereste a konfliktust. Nyíltan beszélt arról, hogy lenézi a konformista, tekintélyelvű nyugatnémet társadalmat, és büszkén vallotta magát baloldalinak. Amikor a legtöbb csapattársa igyekezett semleges maradni, ő politikai állásfoglalásokkal bombázta a közvéleményt. Nem hátrált meg.

A katonai szolgálat elkerülése érdekében még attól sem riadt vissza, hogy Uli Hoeness pincéjében bujkáljon a hatóságok elől. Csak akkor vonult be a laktanyába, amikor már falragaszokon körözték a nevét az egész országban. Ez a dac és szabadságvágy jellemezte a hétköznapjait is. Mindig a saját útját járta.

Gyakran bírálta a nemzeti himnusz lejátszását a meccsek előtt, mondván, hogy az csak feleslegesen elvonja a játékosok figyelmét a koncentrációról. A konzervatív német sportvezetők a hajukat tépték az ilyen kijelentésektől, de a szurkolók egy része imádta a lázadását. Valóságos ikon lett belőle. A poszt-68-as nemzedék benne látta a változás szimbólumát.

Lássuk be, a lázadása nem zárta ki azt, hogy kőkeményen kiálljon a saját anyagi érdekeiért. Az 1974-es hazai világbajnokság előtt a német válogatott játékosai fellázadtak a szövetség ellen, mert kevesellték a prémiumokat. A vezetők százezer német márka (akkori értéken hatalmas összeg, ma kb. harmincmillió forint) kifizetésétől zárkóztak el a győzelemért cserébe. Breitner volt a zendülés egyik vezére. Keményen játszott.

Azzal fenyegetőzött, hogy összecsomagol és otthagyja az edzőtábort, ha a nagyfőnökök nem engednek a követeléseknek. A zsarolás végül sikeres volt, a szövetség kénytelen volt engedni a játékosok akaratának. Miután elsimultak a viták, a csapat elképesztő teljesítménnyel menetelt a döntőig. Ott pedig ismét ő lépett elő főszereplővé. Eljött az ő ideje.

De várjunk egy percet!

A l’art pour l’art lázadó és a madridi pálfordulás

A világbajnoki győzelem után a lázadó labdarúgó hihetetlen döntést hozott: a Real Madrid csapatához szerződött. Őszintén szólva ez a lépés sokaknál kiverte a biztosítékot, hiszen a spanyol klubot a diktátor, Francisco Franco személyes kedvenceként tartották számon. A magát marxistának valló focista gond nélkül aláírta a zsíros szerződést a tekintélyelvű rendszer szívében. És itt jön a csavar. A pénz és a szakmai kihívás fontosabbnak bizonyult a politikai elveknél.

Madridban ráadásul pozíciót is váltott, a balhátvéd posztjáról végleg átkerült a középpályára, ahol Günter Netzer mellett varázsolt. A spanyol sajtó és a szurkolók gyorsan megkedvelték a hihetetlen munkabírású, zseniálisan passzoló németet. Nem is kellett sokat várni a sikerekre, hiszen két bajnoki címet és kupagyőzelmet is ünnepelhetett a csapattal. Teljesen átformálta a játékát. Igazi karmesterré vált.

Az évek múlásával a lázadó imázs egyre inkább egy jól jövedelmező márkává alakult át Breitner kezében. Meglepő, de a korábbi antikapitalista harcos gond nélkül vállalt el jól fizető reklámszerepléseket a McDonald’s vagy éppen a Volkswagen számára. Sőt, egy borotvahab-gyártó kedvéért még az ikonikus védjegyének számító szakállát is hajlandó volt leborotváltatni hatalmas összegért cserébe. Pénz beszél. A korábbi ideológia végleg háttérbe szorult a kőkemény üzleti realitások mögött.

Valljuk be magunknak: ez zseniális.

A válogatott vezéregyénisége és a 17 órás kapitányság

A válogatottba való visszatérése 1981-ben elképesztő sikert hozott, hiszen az Aranylabda-szavazáson a második helyet szerezte meg a győztes Karl-Heinz Rummenigge mögött. Az 1982-es spanyolországi világbajnokságon ő volt a csapat szellemi vezére, aki a döntőig vezette a Nationalelfet. Bár az olaszok elleni fináléban elbuktak, ő szerezte a németek egyetlen szépítő gólját. Ezzel beírta magát a történelembe. Ő lett a második játékos, aki két különböző vb-döntőben is gólt szerzett.

Visszavonulása után sem távolodott el a labdarúgástól, szakkommentátorként és kritikusként folyamatosan ostorozta a német futballvezetést. Rendszeresen bírálta egykori csapattársát, Franz Beckenbauert is, akivel nem mindig ápolt felhőtlen kapcsolatot. Amikor 1998-ban felkérték, hogy legyen a német válogatott szövetségi kapitánya, a szövetség alig 17 órával később visszavonta a megbízást. Megijedtek tőle. Nem mertek kockáztatni egy ekkora időzített bombával a kispadon.

Idősebb korára aztán Paul Breitner is lecsillapodott, és végül békét kötött a múltjával és egykori riválisaival is. Úgy véli, hogy a fiatalok feladata a kérdezés és a lázadás, de az embernek joga van megváltoztatni a véleményét a korral. Az egykori dühös lázadóból egy köztiszteletben álló, bölcs szakember vált, aki ma is hűen képviseli a saját elveit. Egy igazi legenda.

Gyakori kérdések

Milyen poszton játszott Paul Breitner?

Pályafutása korai szakaszában, a Bayern Münchenben és a német válogatottban balhátvédként vált világklasszissá, majd később a Real Madridban és a bajorokhoz visszatérve kiváló középpályás és irányító lett belőle.

Valóban kommunista volt Paul Breitner?

Bár fiatalon előszeretettel pózolt Mao Ce-tung képeivel, olvasott Lenint és Che Guevarát, és nyíltan hangoztatta baloldali nézeteit, későbbi tettei és zsíros reklámszerződései megmutatták, hogy lázadása sokkal inkább szólt a polgárpukkasztásról és a nonkonformizmusról, mint a valódi politikai elköteleződésről.

Hány világbajnoki döntőben szerzett gólt Paul Breitner?

Két különböző világbajnoki döntőben is betalált: az 1974-es döntőben Hollandia ellen büntetőből egyenlített, az 1982-es döntőben pedig Olaszország ellen szerzett szépítő gólt.

Forrás: fociologus.wordpress.com / Balog Iván