Edmundo, a „Féktelen Fenevad” – zsenialitás és botrány kéz a kézben

Kevés futballista osztotta meg annyira a közvéleményt, mint Edmundo Alves de Souza Neto – vagy ahogy a világ ismerte: Edmundo. A brazil csatár technikai képességei alapján akár Pelé vagy Romário nyomdokaiba is léphetett volna, de a karrierje mégis inkább a kihagyott lehetőségekről, botrányokról és fegyelmezetlenségről szólt. A pályán egy géniusz, azon kívül pedig egy időzített bomba volt.

A pályán: gólok, cselek, zseniális megmozdulások

Edmundo 1971-ben született Niteróiban, és már fiatalon kitűnt technikai tudásával. A Vasco da Gama színeiben robbant be a köztudatba, majd megfordult olyan brazil nagycsapatokban, mint a Palmeiras, Flamengo, Corinthians vagy a Santos. Pályafutása egyik csúcsa az 1997-es szezon volt, amikor 29 góllal a Brazil Série A gólkirálya lett, és bajnoki címet nyert a Vasco da Gamával. Akkoriban a világ egyik legjobb formában lévő támadójaként tartották számon.

Később Olaszországban is próbálkozott, többek között a Fiorentina játékosa lett, ahol Roberto Baggio lehetséges utódjaként tekintettek rá. A Serie A-ban azonban sosem tudta igazán kihozni magából a maximumot – részben saját viselkedése, részben a kultúrsokk és fegyelmezetlenség miatt.

A válogatottban: nagy nevek árnyékában

Bár Edmundo tagja volt az 1998-as világbajnoki ezüstérmes brazil csapatnak, csak epizódszereplőként számítottak rá. Az ő korában a brazil válogatott támadósorában Romário, Bebeto, Ronaldo és Rivaldo uralták a terepet, így a „Fenevad” nem tudott stabil helyet kiharcolni magának a Seleçãoban. Összesen 39 válogatottsággal és 10 góllal zárt.

A pályán kívül: botrányok és szélsőségek

Ami igazán híressé (vagy inkább hírhedtté) tette Edmundót, az a pályán kívüli viselkedése volt. Elképesztő történetek keringenek róla:

• 1995-ben születésnapi buliján élő állatokat (tigriseket, majmokat) bérelt egy privát partira, miközben csapata éppen kiesés ellen harcolt.

• Egy 1999-es ittas vezetéses autóbaleset során három ember vesztette életét. Bár Edmundo túlélte, és végül nem került börtönbe, a közvélemény szemében ez örök bélyeget nyomott a nevére.

• Klubjai gyakran megelégelték a viselkedését – sokszor pereskedés és nyilvános sárdobálás követte a szerződésbontásokat.

Az öröksége: „Mi lett volna, ha?”

Edmundo tipikus példája annak, amikor a tehetség nem elég. Ha csak a futballtudást nézzük, könnyedén ott lehetne a legnagyobb brazil csatárok között. De pályafutása mindig a botrányokról, az önromboló viselkedéséről és a kihagyott lehetőségekről szólt. Karrierje végére még visszatért a Vasco da Gamához, ahol közönségkedvencként búcsúzhatott, de a brazil futball történetének legnagyobb „Mi lett volna, ha?” alakjaként maradt meg az emlékezetben.