Josef „Der Tank” Uridil a 20. század eleji bécsi futball egyik legnagyobb alakja volt: egy nyers erejű, mégis karizmatikus középcsatár, aki nemcsak góljai miatt vált imádott hőssé, hanem azért is, mert a munkáskerületek identitását testesítette meg. Mielőtt Matthias Sindelar lett volna a Wunderteam arca, Uridil volt Ausztria első futball-celebritása. Ottakringtől a Rapidig: egy ikon születése
Uridil a kemény bécsi Ottakring utcáin edződött, testvérével, Franzzal rúgta a labdát, majd 18 évesen, 1914 nyarán a Rapid Wien-hez igazolt. A nagy áttörést azonban az első világháború késleltette: 1915-ben bevonult az osztrák–magyar hadseregbe, meg is sebesült, így pályafutása fékeződött – bár 1916-ban egy háborús, nem hivatalos bajnokságban már nyert címet a Rapiddal.
Visszatérés a békében: gólzáporos évek
Az összeomlás és az Osztrák Köztársaság megszületése után Uridil 24 évesen robbant be igazán: a háború utáni első három idényében meccsenként átlagosan több mint egy gólt szerzett. A 1920/21-es szezonban 22 mérkőzésen 35 gól volt a mérlege. Ekkoriban kupát nyert 1919-ben és 1920-ban, bajnoki címet 1919/20-ban, 1920/21-ben és 1922/23-ban, miközben szinte mindegyik címnél gólkirály lett.
A „Rapid-geist” megszületése
A legenda csúcspontja 1921 tavaszán jött el: a bajnoki aranyért vívott rájátszásban a Rapid 5–1-es félidei hátrányból fordítva 7–5-re verte a Wiener AC-t – mind a hét gólt Uridil lőtte. Ezt az elszánt, közösségi küzdőszellemet nevezték el később Rapid-geist-nek, amely Uridil alakjában testesült meg.
„Der Tank”: stílus, amelytől rettegtek a védők
Nem véletlenül ragadt rá a Der Tank („A Tank”) becenév. Játéka kíméletlenül direkt, ütközésekkel teli volt: átgázolt a kor kemény bécsi védelmein, miközben a kapu előterében könyörtelenül fejezett be. A kortárs sajtó úgy írta le, mint megállíthatatlan erőt, amely „szinte ledózerolja” az útjába kerülőket.
Az első osztrák futball-celebritás
Uridil népszerűsége gyorsan túlnőtt a stadionokon. 1922-ben Hermann Leopoldi slágert írt róla (Heute spielt der Uridil), a dallam a kávéházakból és varietékből a lelátókra is átszivárgott. Arca szappanon, csokoládén, üdítőn jelent meg, még sört is elneveztek róla, és fiatalon megjelent róla egy sikerkönyv. 1924 februárjára már konferansziéként lépett fel, sőt a Pflicht und Ehre című filmben is szerepelt – a premierre Rapid-mezben érkezett, a stáblistán egyszerűen csak „Uridil” néven tüntették fel.
„Mások is lőttek gólokat előtte, de egyiküknek sem volt ekkora lendülete, olyan ellenállhatatlan ereje a pályán. Jaj annak, aki az útjába állt.”
Válogatott mezben: kevesebb lehetőség, makulátlan arány
Uridil 1919-ben mutatkozott be az osztrák válogatottban, de a háború utáni években kevés volt a nemzetközi mérkőzés, ráadásul a vesztes országként Ausztria még kevesebbet játszhatott. Így mindössze nyolc válogatottság jutott neki, de gól/meccs arányát így is tartotta, csúcspontként egy mesterhármast vágott Svájcnak.
Uridil és Sindelar: két korszemlélet váltása
Hugo Meisl, a korszak meghatározó szövetségi kapitánya/edző-zsenije a brit iskolát kedvelte: erős, domináns középcsatárt akart a passzjáték mellé – erre az ideálra Uridil volt a tökéletes. A harmincas évek elejére azonban Ausztria áttért a finom passzokra és gondolati mozgásra építő stílusra, amelynek szimbóluma Matthias Sindelar lett. Uridil gyakran Sindelar elé került a válogatottban a kezdetekkor, de a hangsúlyváltás a Wunderteam fénykorát hozta el – Uridil játékoskarrierje addigra leáldozóban volt.
Az utolsó játékosévek és a vándoredző korszaka
Uridil a húszas évek közepén egy idényt lehúzott a First Vienna csapatában, majd 1927-ben visszatért a Rapidhoz. A hírnév csábítása egy ideig elvonta a futballtól, végül edzőnek állt – és fél Európát bejárta: Olaszország (játékos-edzőként a Bari), Hollandia, Csehszlovákia, Svájc, Németország, Jugoszlávia, Románia és természetesen Ausztria szerepel az állomásai között. 1934-ben Románia szövetségi kapitányaként jutott ki a világbajnokságra, ahol az első körben az ezüstérmes Csehszlovákia állította meg.
Vissza a szerelemhez: Rapid a kispadon
Pályaedzői-edzői évei végén 1953/54-ben a Rapid kispadját is megkapta. A szezon elején 6–1-re legyőzték az Arsenal-t egy rangos felkészülési találkozón, a végén pedig osztrák bajnoki cím koronázta munkáját – a közönség újra a régi hőst ünnepelhette.
Miért marad fontos Uridil?
- Közösségi embléma: a bécsi munkásosztály önazonosságának jelképe lett.
- Stílusformáló kontraszt: az „erőcsatár” ideálja, amelyhez képest a Wunderteam szelleme meghatározta az osztrák irányváltást.
- Korai sport-celeb: dalok, reklámok, film – a modern sportmarketing előképe a kontinensen.
- Edzői örökség: több országban dolgozott, tapasztalata széles körben hatott.
Örökség: az első igazi futball-celeb Ausztriában
Uridil nem csupán gólgyáros volt, hanem kulturális jelenség is. A Wunderteam évtizede és Sindelar finom művészete előtt ő volt az osztrák futball első, országos ikonja – egy erő, amely egyszerre testesítette meg a pálya dinamizmusát és a lelátók közösségét.
Forrás: Aidan Williams: The glory of Josef Uridil, the first man to transcend football and celebrity in Austria, These Football Times, 2020. május 7.