Kategória: cikk

[object Object]

A L’ART POUR L’ART LÁZADÓ: PAUL BREITNER

Paul Breitnert igazi fenegyerekként ismerték meg a labdarúgásért rajongók, még azt is képes volt megtenni, hogy miután felkérték, legyen a német válogatott szövetségi kapitánya 17 órával később lemondott posztjáról. Egy bozontos zseni pálfordulásai.

Az 1951-es születésű Breitner 19 évesen, az oslói 7-1 alkalmával mutatkozott be a nyugatnémet válogatottban, tehát már igen korán kitűnt tehetségével. Valljuk meg: kevés „balbunkó” tud futballozni – a Bayern Münchenben játszó Breitner azonban zsugás volt a javából. Nemcsak a „hátrajátékban” excellált (gyors volt és kemény, jól szerelt, fejelt és helyezkedett), hanem alkotni is tudott a labdával akkor, amikor ezt őelőtte csak Nilton Santos tudta megcsinálni az ötvenes és Giacinto Facchetti a hatvanas években. Látott a pályán, cselezni, beadni éppúgy tudott, mint indítani vagy lőni – gólokat is. Az elsőt a válogatottban éppen nekünk a Népstadionban, 1972-ben, amikor a vendégek 2-0-ra nyertek. De akkor se esett kétségbe, ha büntetőt kellett rúgnia: az ő 11-esével egyenlített az NSZK a 74-es VB-döntőben a hollandok ellen a 2-1-es német győzelemmel végződött mérkőzésen.

1974-ben, a BEK elnyerése után a Bayerntől a Real Madridhoz szerződött, ahol a Pirri-Netzer-Velázquez-Breitner négyes tagjaként immár a középpályán varázsolt. 1978-tól azonban, egyéves braunschweigi kitérő után ismét a bajoroknál folytatta, most már végleg az irányító szerepkörében osztogatva a gólpasszokat és szórva átlövésekből a bombagólokat. Balhátvédből irányító! Ilyet se nagyon látott még a futballvilág – kivéve Leonardót, a brazil ex-balbekket, aki szintén kezébe vette a karmesteri pálcát. Breitner aztán 1981-től visszatért a válogatottba is, olyannyira sikeresen, hogy abban az évben az Aranylabda-szavazáson második lett. Aztán az egy év múlva világbajnoki ezüstöt nyerő Nationalelf vezéreként ő rúgta csapata egyetlen gólját az olaszok elleni 1-3-as döntőn. Pályafutásának egy év múlva egy váratlan sérülés vetett véget.

Legnagyobb mérkőzése az 1972-es, angolok elleni 3-1 volt a Wembleyben, ahol minden idők legjobb német válogatottjának legszebb mérkőzésén társaival együtt ő is a csúcsra jutott – bár akkor még csak a (később megnyert) EB-n a legjobb négy közé jutás volt a tét, amit aztán az otthon 0-0-ra végződött visszavágó biztosított be. Az 1966-os VB-győztes szigetországiak az NSZK elleni 2-0-s vezetésről 3-2-re elbukott mexikói VB-nyolcaddöntőért is revánsot akartak venni, de a vendégek úgy eldugták előlük a labdát, hogy a teltházas londoni közönség döbbent csendben figyelt. A korábban „rakkeroknak” elkönyvelt németek oktatták a házigazdákat a labdarúgás tudományára! A germán tikitaka egyik karmestere pedig Breitner volt – balhátvéd létére. A pofaszakállas balbekk cipzárként járt fel-alá a balszélen, és úgy szabott fazont együttese szemkápráztató labdajáratásának és támadójátékának, hogy közben „mellékesen” a szélsőjét is levette a pályáról.

Breitner nemcsak a pályán nem volt akárki, hanem azon kívül is, és ezt mindig ki is hangsúlyozta. Mindig különbözni akart. A Bayern és Császára, Franz-Josef Beckenbauer jobboldali, tekintélyelvű és konformista volt – Breitner szakállat, bajszot és afro-frizurát növesztett, Lenint és Che Guevarát olvasott, és egy nagy Mao-kép előtt ülve, lábánál egy hatalmas boxerrel fényképeztette magát. „Kedvenc játékosom? Mao Ce-tung! Milyen eredménnyel lennék elégedett? Ha az amerikaiak veszítenének Vietnamban!” – polgárpukkasztott. Az ellenfelek szurkolói komcsizták is rendesen, de ez őt csak doppingolta: „én csak focizni akartam, de ha ócsároltok, annál jobban igyekszem!” – vágott vissza. Aztán elmesélte: 16 évesen a vidéki kisvárosban, ahol felnőtt, nagy hatással volt rá Che Guevara halála. Az egyetemen egy, szociális munkásoknak szóló kurzust is felvett. Bár nehéz természete miatt végül nem ő, hanem az amúgy apolitikus Netzer lett a poszt-68-as nyugatnémet fiatalok futballistabálványa, nimbuszát növelte, hogy megtagadta a katonai szolgálatot is:

Hoeness pincéjében bujkált néhány éjszakát, és csak akkor vonult be, amikor már falragaszokon körözték. De máskor is tett rossz fát a tűzre. A maradiakat még azzal is cukkolta, hogy kijelentette: felesleges a himnuszt játszani válogatott mérkőzések előtt, mert csak zavarja a játékosokat a koncentrálásban. Kritizálta azt az életformát is, ami a válogatott játékosoknak kijut: „reptér, hotel, reptér, és más semmi” – mondta. Amikor a ’73-as bajnokság megnyerése után a Bayern megbüntette, mert egy fotó tanúsága szerint anyaszült meztelenül ünnepelt egy úszómedence partján, így fakadt ki: „ebben a szaros klubban még örülni se lehet?” Hoeness-szel együtt ő volt a vezetője annak a lázadásnak is, amely során a 74-es VB-n a nyugatnémet játékosok százezer márkát követeltek az öntelt, a játékosokat kifutófiúnak néző szövetségi vezetőktől a világbajnoki győzelem fejében. Breitner odáig ment a nyomásgyakorlásban, hogy kétszer is összecsomagolt: agyő vébé, viszlát válogatott, ha a nagyfőnökök nem tesznek még a tűzre!

Teljes cikkért kattints ide!

document.getElementById( „ak_js_1” ).setAttribute( „value”, ( new Date() ).getTime() );

Ilyen lidérces álmunk nem is lehetett!

„Ilyen lidérces álmunk nem is lehetett!”

Vitray Tamásnak jutott az a feladat 1986. június 2-án, hogy a magyar válogatott első mérkőzését közvetítse a mexikói világbajnokságon, amelyet a csapat a Szovjetunió ellen játszott. A mérkőzés negyedik perce után hagyta el a száját a címben idézett mondat. A végén már csak annyit tudott búsan a mikrofonba mondani: “…hat-null, mindegy már, egye meg a fene!”. A katasztrofális vereség okait számtalan dologra vezették már vissza a hazai szaksajtóban, kezdve a kedvezőtlen időjárási viszonyoktól az ételmérgezésig, az ellenfélről azonban, amelyet a legendás Valerij Lobanovszkij vezetett, eddig kevés szó esett.


A magyar futball története több nagy vereséget ismer. Amikor még kezdők voltunk, az angolok vertek minket el kétszer 7-0-ra, egyszer 8-2-re. De ezeket az eredményeket elkönyvelhettük az osztrák Wundermannschaft ellen is, a 0-7-et 1941-ben a németek ellen is. Ezekből azonban mind kilábaltunk. Az első, hosszabb távra is padlóztató bukás a marseille-i 1-4 volt a csehszlovákok ellen. Másfél évtized telt el 1969 után, és még mindig úgy tűnt: nincs visszaút a nemzetközi élmezőnybe. A 80-as évek közepén azonban, hosszú-hosszú sivatagi vándorlás után mintha oázishoz érkezett volna labdarúgásunk.


A magyar ifjúsági labdarúgó-válogatott 1984-ben megnyerte az EB-t (akkor még UEFA-tornának hívták), egy év múlva a Videoton bejutott az UEFA-kupa döntőjébe, válogatottunk pedig Mezey György szövetségi kapitány vezetésével megtáltosodott. Begyakorolt egy nagyon agresszív labdaszerzésre épülő harcmodort, amelynek segítségével 1984-85-ben több nagycsapatot is legyőzve végigverte Európát, és selejtezőcsoportját biztosan megnyerve kijutott a világbajnokságra. Diadalmenetét egy év múlva is folytatta: márciusban elsöprő, 3-0-s győzelmet aratott az öreg földrészen portyázó brazil válogatott ellen a Népstadionban.


A sikersorozat hatására futballszerető közvéleményünkben eufória tört ki. Fiainkat szinte mindenki a vébé esélyesei közé sorolta, sokan kimondottan azt várták tőlük: nyerjék meg a világbajnokságot. A magyar futballszurkolók az Aranycsapat berni veresége óta vártak erre a pillanatra. Korábban a hatvanas évek ún. Ezüstcsapatától várták, hogy jóváteszik nagy elődeik mulasztását, de ismételten csalódniuk kellett. Most mindenki úgy érezte: eljött a mi időnk. (Halkan jegyzem meg: az ilyen, felfokozott várakozások csak ártanak egy nagy világverseny előtt egy sportolónak, egy válogatottnak. Nem véletlenül tartja a mondás: ha rosszul sikerült a főpróba, az előadás majd fényes diadalt hoz. Ha egy csapat az előkészületi találkozókon „pöntyög”, és a sajtó előre temeti, abból már nagyon rosszul nem lehet kijönni, mert ha tényleg leszerepelnek, akkor se vesztettek semmit, de ha csak egy picit is jobban is teljesítenek a vártnál, máris pozitívvá válik a mérlegük a szurkolók a sajtó, a szakma szemében! Ha azonban fordítva van, jaj nekik, mert a maximalistává vált, később azonban csalódott közvélemény ellenük fordul, és fejeket követel. A játékosok a VB vagy EB előtt fejben mindezt anticipálják, félni kezdenek, és máris romlik a teljesítményük. )


Az első mérkőzésen, a szovjet válogatott ellen aztán mindenki megdöbbenésére olyan katasztrófa következett be, ami a legpesszimistább várakozásokat is messze túlszárnyalta. A SZU példátlan módon már a 4. percben 2-0-ra (!!) vezetett szupercsapatnak vélt együttesünk ellen, amely egyre jobban összeomlott. A magyar játékosok szélütötten, céltalanul botorkáltak a pályán, míg akadálytalanul száguldozó ellenfelük sorra rugdosta a gólokat. A vége
6-0 lett, de akkor se szólhattunk volna egy szót se, ha egy az egyben revansot vesznek rajtunk az első (még cári) orosz-magyar végeredményéért (0-9, a visszavágón pedig már 0-12!). A magyar válogatott kiesett a csoportjából, és megszégyenülve jött haza

 

A vereség fogadtatása itthon még sokkal nagyobb felháborodás volt, mint ami anno Marseille-t követte. A francia kikötővárosban kapott zakóra hasonló reakció volt a válasz, mint ami a csalódott szerelmest jellemzi. Közvéleményünk akkor még hitt abban, hogy mi magyarok tudunk futballozni, de valamit nagyon elrontottunk, és ha azt kijavítjuk, akkor labdarúgásunknak van jövője. Szidták a kimaradozó, az edzésen és a mérkőzéseken lazsáló futballistákat, de bíztak benne: ha megreformáljuk labdarúgósportunkat, ismét a világ élvonalába kerülhetünk. Irapuato után azonban a szurkolók itthon abba a lelkiállapotba kerültek, mint Lengyel József Igéző című novellájában az a kutya, akit gazdája addig üt-ver, amíg az eb minden hűsége és szeretete dacára végül is otthagyja.


Teljes cikkért kattints ide!

kok cruijff

Auke Kok: Johan Cruijff – A futball forradalmasítója

Johan Cruyff holland labdarúgó, edző és vezetőedző volt, aki minden idők egyik legnagyobb játékosaként és edzőjeként vonult be a futballtörténelembe. Cruyff kulcsfontosságú szerepet játszott a „Total Football” (Teljes futball) nevű játékstílus kidolgozásában, amely a labda birtoklására, a labda nélküli mozgásra és a támadó futballra összpontosít. Háromszor nyerte el az Aranylabdát, és az Ajax, a Barcelona és a holland válogatott vezetőedzőjeként is sikereket ért el.

Cruyff játékos pályafutása

Cruyff 1964-ben kezdte profi pályafutását az Ajax csapatában. A klubbal három bajnoki címet és egy BEK-et nyert. 1971-ben csatlakozott a Barcelonához, akkori világ рекорdot jelentő 1,35 millió fontért. A Barcelonával egy bajnoki címet, egy Spanyol Király Kupát és egy KEK-et nyert. 1971-ben, 1973-ban és 1974-ben is elnyerte az Aranylabdát.

Cruyff hihetetlen technikával, taktikai érzékkel és ritmusváltással rendelkezett. Kiválóan látta a pályát, és mindig előre gondolkodott. Cruyff nemcsak a játékában, de a személyiségében is egyedülálló volt. A pályán is önmagát adta, és karizmatikus vezető volt a csapattársai számára.

Cruyff edzői pályafutása

Játékosként 1983-ban való visszavonulása után Cruyff edző lett. 1985-ben az Ajax vezetőedzője lett, és három bajnoki címet, egy KEK-et és egy UEFA-kupát szerzett a csapattal. 1988-ban a Barcelona vezetőedzője lett, ahol négy bajnoki címet, egy Spanyol Király Kupát, egy BEK-et és egy UEFA-szuperkupát nyert. 1992-ben elnyerte az Év Edzője díjat is.

Cruyff edzőként is hű maradt a Total Football filozófiájához. A csapatokat a labda birtoklására, a gyors passzolásra és a mozgásra ösztönözte. Cruyff nagy hangsúlyt fektetett a fiatal játékosok fejlesztésére is, és sok tehetséget fedezett fel, akik később sztárrá váltak.

Cruyff öröksége

Cruyff a futball igazi legendája volt. Játékosként, edzőként és emberként is óriási hatással volt a sportágra. Cruyff öröksége tovább él a játékosokban, edzőkben és csapatokban, akiket inspirált. Cruyff nemcsak a futballt, de a sport egészét is forradalmasította. Úttörő szerepet játszott a sporttudomány és az adatelemzés alkalmazásában, és mindig kereste a játékmód javításának módjait.

Cruyff nemcsak kiváló sportoló, de elkötelezett ember is volt. Sikeres üzletember és jótékonykodó volt, aki a platformját a rasszizmus és az igazságtalanság elleni küzdelemre használta.
Johan Cruyff soha nem felejthető legenda marad a futballtörténelemben. Zsenialitását, szenvedélyét és a társadalmi igazságosság melletti elkötelezettségét sokáig fogják emlegetni.

Célegyenesben a pokoljárás

 2016/2017-es angol másodosztályú bajnokság alapszakaszának értékelése

A Championship 2016/2017-es szezonjának alapszakasza közel a végéhez. A hosszú, kemény munka után már látszik a cél, a Premier League. De vajon ki érheti el? A bajnoki címért továbbra is három csapat harcol: a Newcastle United, a Brighton & Hove Albion és a Leeds United. A Newcastle a tabella élén áll, de a Brighton és a Leeds is csak egy-egy ponttal van lemaradva. A 4-5. helyen a Fulham és a Sheffield Wednesday áll, de ők is megpróbálhatnak beszállni a harcba a feljutásért.
A kiesésért még mindig hat csapat küzd. A Hull City, a Blackburn Rovers, a Birmingham City, a Nottingham Forest, a Bolton Wanderers és a Wigan Athletic is veszélyben van. A Hull Citynek és a Blackburnnek a legnehezebb a dolga, de a többi csapat számára sem lesz könnyű megmenekülni. De nem csak a feljutók és a kiesőkről fogunk beszélni ebben a Purgatórium-rovatban. Bemutatjuk a szezon Top3 negatív meglepetését is.

1. Játék

A Championship 2016/2017-es szezonjának alapszakasza közel a végéhez. A kiesésért még mindig hat csapat küzd. A Hull City, a Blackburn Rovers, a Birmingham City, a Nottingham Forest, a Bolton Wanderers és a Wigan Athletic is veszélyben van. A Hull Citynek és a Blackburnnek a legnehezebb a dolga, de a többi csapat számára sem lesz könnyű megmenekülni. A 24. Rotherham egyetlen fordulóra van attól, hogy matematikailag is elbúcsúzzon a Champotól. Nem igazán fognak hiányozni – utoljára január 14-én tudtak nyerni. Ezután négy vereség következett, majd egy döntetlen a Blackburn ellen, azóta pedig újabb hét zakó: mindössze 17 pontcskára volt ez elég az egész idény során.

A sorban előttük lévő Wigan pontosan dupla ennyi egységet kapart össze, de így is hét ponttal van a vonal alatt. Erőlködnek ugyan, de az utóbbi időben sorra olyan csapatok ellen veszítettek pontokat, akiket meg lehetett volna fogni, vagy akiket meg kellett volna fogni ahhoz, hogy megmenekülhessenek. Hiába, a harmadosztályba lehet, hogy erős volt ez a Wigan, a Champoba viszont kevés.

Az igazán érdekes történet ezután kezdődik. A Wigan előtt van ugyanis négy olyan csapat, akik nagyon könnyen a 22., azaz még kieső helyen végezhetnek. Jelenleg a Blackburn foglalja el ezt a pozíciót, a maga 40 pontjával, de előttük a Burton-Nottingham-Bristol trió is csak 41 egységgel „büszkélkedhet”.A Rovers sorsolása nem túl durva, elvileg bőven összekaparhat a nyolc mérkőzés alatt annyi pontot, hogy az említett hármasból legalább egyet megelőzzön. A veterán manager, Tony Mowbray is ebben bízik. Kezdetnek persze jön a Brighton és a Reading, ráadásul mindkettő idegenben, egy jó szombat-kedd kombóban. Nulla pont. Viszont utána akár sikerülhet is a bennmaradás: Barnsley (otthon), Nottingham (idegenben), Bristol City (o), Wolverhampton (i), Aston Villa (o), Brentford (i). Nem lehetetlen, de nézzük a riválisok programjait.

alapszakasz

Tony Mowbray – az egykori West Brom menedzser – most épp a Blackburnt igyekszik megmenteni a szégyentől és a League One-tól.

Az Aranycsapat és a kapitányát

Ha egy szív megáll

Mindannyian jól emlékszünk arra, Fehér Miklós halála hogy megrázta az országot, és még inkább annak futballt szerető közönségét. Sajnos nem az övé volt az utolsó ilyen eset, 2017-ben a borítóképen is látható Abdelhak Nouri, az Ajax játékosa esett össze a pályán, aki ugyan túlélte a szívrohamot, de súlyos agykárosodást szenvedett. Nem rég pedig Iker Cassillas kapott szívrohamot edzés közben, Az ő szerencséje a villámgyors segítségnyújtás volt, amit a Porto edzőközpontjában megkapott. Az alábbiakban egy az övéhez hasonló nem régen megesett történetet olvashattok, Tóth Jánostól.

1. Játék

Az események a szokásosnál lassabb tempóban történtek. Hiányoztak a kemény ütközések, ahogy Eli kommentárjai is két izmos férfi test összecsapásának a szépségéről. Üdítő változatosságot csak Vanda jelentett. Én a lányokat preferálom, többnyire jók és sohasem erőszakosak. Mondtam is a többieknek, hogy harminc alatt csak diáklányokban gondolkodhatnak. A fiúk vagy jók vagy nem, vagy durvák vagy sem. A kettő között nincs szabályszerűség, ha csak az nem, hogy a korral a pasik durvulnak. Azon a hétfőn csak hatan voltunk. Hiányozott a „francia ármádia”, amúgy ők ketten a társaság túl rendes részét erősítették. A kiváló technikájú irodalmár mindig a góllövő lista élén jár, történész pedig egy vasember állóképességével játszik és érdekes rúgó technikájával többnyire a hálót szaggatja, az ablakokat tényleg csak ritkábban.

Az alacsony létszámban a korai kezdés is hibás. Harcolni kellett volna az öt órai kezdésért. A korábbi vezetés (Sanya & Tibor) ez ügyben is keményen nyomult volna, a jelenlegi szervező, viszont hisz a kompromisszumokban, legalábbis a pályán kívül. Mindenesetre minden ősszel kapunk egy rekeszt, termünk, arról már nem tehet, hogy fogyunk. Először a sebész ment el Abu-Dzabiba, hogy az ablakon kidobált feleségeket és az állványokról leeső vendégmunkásokat összerakja. Az alfák persze meglátogatták. Aztán a rugalmasságáról híres Sanya is lelépett, megfogadta, hogy hetven éves kora után nem focizik. Állítólag fiatal korában játszott egy ilyennel és ez nagyon megviselte.

Teljes cikkért kattints ide!