A 1966-os világbajnokság emlékezetes maradt a magyar szurkolók számára. A csapat játéka és a brazilok legyőzése újra felélesztette a nemzeti büszkeséget, és bizonyította, hogy Magyarország ismét képes a világ élvonalába tartozni a futballban.
Kevés futballista osztotta meg annyira a közvéleményt, mint Edmundo Alves de Souza Neto – vagy ahogy a világ ismerte: Edmundo.
Kevés futballista osztotta meg annyira a közvéleményt, mint Edmundo Alves de Souza Neto – vagy ahogy a világ ismerte: Edmundo.
A magyar labdarúgás története című (társszerzős) ötkötetese Spirót juttatta eszembe, aki anno az Ikszekről azt mondta: olyan könyvet akart írni, amely alatt beszakad az asztal. Nos, A magyar labdarúgás története alatt beszakad, és nem a terjedelme miatt.
Mi lenne, ha azt mondanám, hogy az utóbbi 30 esztendő legjobb magyar idegenlégiósa, ha tehette volna, itthon maradt volna egész pályafutása során?