Bankett – 2019/20 bajnokság
Kedves csapatok, tisztel uraim!
Bankett!
A 2018/19 évi bankett a kistarcsai Cápa presszóban lesz, 2019. augusztus 30-án este 6 órai kezdettel.
A bankettre szeretnénk kérni a résztvevők számát csapatonként, legkésőbb augusztus 25-ig leadni, mert a kajához (Chilis bab) számolnunk kell a létszámmal.
További információk az új bajnokságról!
A bajnokság a tervek szerint szeptember második hétvégéjén 7-8-án rajtol! Kérünk minden régi és új csapatot, hogy indulási szándékát legyen szíves jelezze valamilyen kommunikációs csatornán!!! (Facebook, Messenger, email, stb.)
Sorsolás: 2018. augusztus 27-én kedd este 18:30-kor. Helyszín Cápa presszó!
A bajnokságot mindkét osztályban 12-12 csapattal szeretnénk elindítani. A várható nevezési díj összege 130.000 Ft + fejenként 1500 Ft lesz. Az időpontok nem változnak, szombat délután és vasárnap délelött rendezzük a mérkőzéseket.
Addig is kellemes nyarat mindenkinek!
Szervezők
Ha egy szív megáll
Mindannyian jól emlékszünk arra, Fehér Miklós halála hogy megrázta az országot, és még inkább annak futballt szerető közönségét. Sajnos nem az övé volt az utolsó ilyen eset, 2017-ben a borítóképen is látható Abdelhak Nouri, az Ajax játékosa esett össze a pályán, aki ugyan túlélte a szívrohamot, de súlyos agykárosodást szenvedett. Nem rég pedig Iker Cassillas kapott szívrohamot edzés közben, Az ő szerencséje a villámgyors segítségnyújtás volt, amit a Porto edzőközpontjában megkapott. Az alábbiakban egy az övéhez hasonló nem régen megesett történetet olvashattok, Tóth Jánostól.
1. Játék
Az események a szokásosnál lassabb tempóban történtek. Hiányoztak a kemény ütközések, ahogy Eli kommentárjai is két izmos férfi test összecsapásának a szépségéről. Üdítő változatosságot csak Vanda jelentett. Én a lányokat preferálom, többnyire jók és sohasem erőszakosak. Mondtam is a többieknek, hogy harminc alatt csak diáklányokban gondolkodhatnak. A fiúk vagy jók vagy nem, vagy durvák vagy sem. A kettő között nincs szabályszerűség, ha csak az nem, hogy a korral a pasik durvulnak.
Azon a hétfőn csak hatan voltunk. Hiányozott a „francia ármádia”, amúgy ők ketten a társaság túl rendes részét erősítették. A kiváló technikájú irodalmár mindig a góllövő lista élén jár, történész pedig egy vasember állóképességével játszik és érdekes rúgó technikájával többnyire a hálót szaggatja, az ablakokat tényleg csak ritkábban.
Az alacsony létszámban a korai kezdés is hibás. Harcolni kellett volna az öt órai kezdésért. A korábbi vezetés (Sanya & Tibor) ez ügyben is keményen nyomult volna, a jelenlegi szervező, viszont hisz a kompromisszumokban, legalábbis a pályán kívül. Mindenesetre minden ősszel kapunk egy rekeszt, termünk, arról már nem tehet, hogy fogyunk. Először a sebész ment el Abu-Dzabiba, hogy az ablakon kidobált feleségeket és az állványokról leeső vendégmunkásokat összerakja. Az alfák persze meglátogatták. Aztán a rugalmasságáról híres Sanya is lelépett, megfogadta, hogy hetven éves kora után nem focizik. Állítólag fiatal korában játszott egy ilyennel és ez nagyon megviselte.
Már nem is emlékszem, hogy mi volt a felállás. Az biztos, hogy Misi, mint mindig most is a kapuban álldogált és ha jól emlékszem „ma mindent kivédek” napja volt. Vanda folyamatosan futott és egy jól irányzott lövéssel Kareszt is kilőtte, aki amúgy sem volt túl jó bőrben. Sohasem a helyezkedéséről volt híres – mit is várhat az ember egy behavioristától –, de most még a gyors elfutások is elmaradtak. Ezen nem lepődtem meg, mert tudtam, hogy egy hete kapott egy stentet a koszorúba.
„Biztos, hogy bolond vagy”, válaszoltam, de a többiek lehurrogtak. Kevesen vagyunk és mindenkire szükség van. Végül aztán csak várt egy hetet „Szerdán már jövök”, mondta.
2. Krízis
Éppen hoztam fel a labdát, amikor a másik térfélen mintha valaki azt mondaná, hogy „rosszul vagyok”; mire felnéztem Karesz már a földön hevert. Mindig megállunk ha valaki a földre kerül, még akkor is ha nem volt szabálytalanság. Ezt az érthetetlen udvariaskodást történetesen Misi vezette be. Amúgy a focink tele van speciális szabályokkal, amelyek a tandem fénykorában szaporodtak el, ők többnyire együtt voltak és ha gólt kaptak, akkor gyakran találtak, valamilyen – addig nem létező – szabályt, hogy érvénytelenítsék azt.
Az illető először azt hitte, hogy ez csak egy rossz vicc, de ebben a kérdésben sohasem vicceltek. A vita végére vagy a játékosok száma csökkent vagy a szabályok száma nőtt eggyel. Már én is otthagytam őket, de a pályán kívül mindig kooperatív társunk többször is elsőként érkezett az öltözőbe. Ha a dicsőséges páros véletlenül egymás ellen játszott, akkor az egyikük szintén hamarább távozott. Talán ezért is voltak mindig együtt. Egyébként egymással csak akkor veszekedtek, ha csúnyán kikaptak. Ezt nem bírták feldolgozni. „Lehet, hogy én ma sz@r voltam, de te egy nagy nulla.”
Puskás, Mint A Nap: Az Aranycsapat Titkai
Magyarország, a magyar történelem mindent megtett, hogy a legnagyszerűbb magyar focistának ne sikerüljön, hogy elbukjon, hogy végül egy tönkrement pali legyen belőle, vagy legalább szűnjön meg magyarnak lenni, de a Puskás-történet egy olyan speciális magyar Odüsszeia, amiben a hős mindig feltápászkodik a padlóról és valami olyat tesz, amire senki más nem képes a világon.
„Puskás olyan volt, mint a Nap. A Nap mellett mindenkinek jut egy kis fény.”
Almási Tamás 2009-ben mutatta be a Puskás Hungary című dokumentumfilmjét, ami hál’istennek nem egy sportfilm, hanem egy kivételes jellem kivételes fejlődéstörténete. Egy olyan lélekemelő sztori, ami ritkaság errefelé. Azt meséli el, hogy egy nagyon egyszerű, nagyon tudatlan magyar fiúból a történelmünk legvisszataszítóbb időszakában, ami szinte mindenkit, aki valaki volt, lehúzott, elsüllyesztett, elüldözött, hogy lesz egyre okosabb, egyre nagyszerűbb, egyre szeretetre méltóbb és jobb ember. Az a Puskás, aki a Rákosi-érában már a világ legjobb játékosa, és aközött, aki majd Madridban szupersztár lett, ég és föld a különbség.
Pályája során többször úgy tűnt, hogy innen már lehetetlen felállni. De a Puskás szinte mesébe illően mindig felállt.
Puskásra gyerekkorában legyintett az edző apja. Azt mondta, nem jósol neki nagy jövőt.Majd évekkel később miután 1954-ben a németek ellen drámai körülmények között elvesztették a világágbajnoki döntőt, itthon elátkozták, azzal vádolták, hogy eladta a meccset. 1956 után, miután a Honvéddal elhagyták az országot, árulónak bélyegezte a magyar állam is, két évre eltiltották a játéktól, megfigyelték. Nyelvtudás, pénz és minden nélkül kóválygott, felszedett 18 kilót, azt mondták, hogy neki vége.
Puskás minden alkalommal erősebben mászott ki a gödörből. Hogy apjának bizonyítson egész nap futott. Futott az iskolába, futott a villamos mellett, addig rohant, amíg ő nem lett a leggyorsabb a pályán. Miután elhagyta az országot, megtanult nyelveket, kínszenvedések árán lefogyott, vagy éppen abbahagyta az ivást, szinte bármire képes volt. Sikerre volt ítélve. Edzőként még azután is voltak világra szóló eredményei, miután kiöregedett, és abbahagyta a labdarúgást. A számtalan megpróbáltatás dacára Puskás nem egy megkérgesedett, összeszorított fogú félisten lett. Pont ellenkezőleg, ahogy öregedett, úgy lett egyre érzékenyebb, egyre nyitottabb, egyre jószívűbb, és közben teli volt félelemmel
Az ország legidősebb játékvezetője – Karcsi bácsi híres lett!
70 évesen is osztja a lapokat Karcsi bácsi
Több mint ötven éve fújja a sípot Tóth Károly, Magyarország legidősebb aktív játékvezetője. A hónap végén lesz 70 éves.
NOSZTALGIA
A zuhogó eső miatt alig-alig látni szurkolókat a pálya mellett a BLSZ U19-es Törökbálint-Gorrze Kft. mérkőzésen. A pálya közepén egyedül áll a bíró, se partjelző, se senki, aki a pálya széléről éles szemmel figyelné a játékot, mint Karcsi bácsi — mert őt már kedvesen csak így hívják futballközegben.
– Október 22-én leszek hetven, de az biztos még jó ideig nem teszem le a sípot. Amíg bírom, csinálom – mondja, és elárulja, megvannak a módszerei, amik fiatalon tartják.
Az egyik a sport – majd egy félmosollyal hozzáteszi:
– Na és a kedves fiatal hölgyek. És a nap végén a vacsorához elkortyolt két-három szederpálinka.
– Kétfajta bíró van – folytatja.
– Az egyik, akit már megvertek, és a másik, akit meg fognak. Én is kaptam már persze, de mivel korábban karatéztam, alkarral kivédtem. Olyan is volt, hogy menekülni kellett, ám komoly bajba sose kerültem.
1968-ban kezdett el meccseket vezetni, az 50 éves pályafutásából leginkább csak a pozitívumokra emlékszik.
– Hatalmas elismerés volt, amikor 1999-ben budaörsi pályaavató mérkőzést vezettem, amin a Fradi öregfiúk volt a vendég. A találkozót Puskás Öcsi is megnézte.
A Fradi nyert, a pályáról kifelé menet pedig elkapott Öcsi bácsi.
„Spori, ez mégis mi volt?” – kérdezte tőlem. Értetlenkedve válaszoltam, hogy hát mi lett volna, nyert a Fradi.
– Éppen ez a baj, én Honvéd-szurkoló vagyok! – emelte fel a hangját. De csak viccelődött, utána egy aláírást is kaptam tőle.
Azt is elmeséli, hogy 1988-ban az Aranykalász-kupán Horvátország, Franciaország és Izland U19-es csapatainak is vezetett meccset.
– Ki tudja, lehet, hogy Zinédine Zidane is ott volt, és neki is fújtam. Elképzelhető, hogy több, mára már világsztár játszott, de akkor még nem lehetett tudni, mi lesz belőlük.