Éppen ma 27 éve, hogy az egykor szebb napokat is megélt Újpest labdarúgócsapata ellen lépett pályára az egykor szebb napokat is megélt isteni Diego Nápolyban. A korszak zsenije sokaknak még mindig elsőként ugrik be, ha azt mondjuk: argentin foci. Egy embléma, megkerülhetetlen toposz, aki előkelő helyet kap Jonathan Wilson hamarosan magyarul is megjelenő Angels With Dirty Faces: The Footballing History of Argentina című könyvében is. Küzdött ő mindennel pályán és pályán kívül – most a lilák elleni harcát elevenítjük fel.
1991. április 26. Helyi rendőrök közelednek vészjóslóan egy Buenos Aires külvárosában megbúvó apartmanhoz. A környéken lakók többsége sejti, hogy milyen céllal jöttek a „kékek”. Már hónapok óta megfigyelés alatt tartanak egy szomszédos, aprócska lakást. A nyomozók pillanatok alatt bejutnak az apartmanba, szinte ugyanebben a momentumban több csomag és táska zúdul az épület előtt elterülő járdára és az argentin napilapokkal zsúfolt újságosbódéra.
Az egyszobás lakásban tartózkodók megpróbálnak minél gyorsabban cselekedni, és utat engedni a ’bűnözőreflexnek’, ahogyan a ’hölgyek’ is igyekeznek a másodperc törtrésze alatt felvenni a fonalat, és összefűzni a szemük előtt robbanásszerűen lezajló eseményeket egy értelmes láncolatba. Egyedül egyvalaki lóg ki ebből az akciófilmbe illő jelenetből. Egy harminc körüli, göndör hajú, pocakos férfi mit sem törődve a körülötte zajló eseményekkel, talán a legszebb álmai andalító ölében (a valóságban pedig egy teljesen átlagos ágyon), ahol nem létezik ez az apartman, de még az argentin főváros sem. Miután a rendőrök felverték a Buenos Aires-i külvárosi színpadon zajló tragikomédia pillanatnyilag legboldogabb szereplőjét, főhősünk száját csupán ennyi hagyta el:
„Hol van Claudia? Hát, persze… Claudia otthon van… ez nem az én otthonom.”
A következő jelenetben a farmert, gyapjúpulóvert, arcán pedig legalább négynapos borostát viselő „gyanúsítottat” bilincsben vezetik az autóhoz, néhány pillanat múlva pedig már a hatalmas tömeg ölelésében találja magát. Talán 10 éves korában volt utoljára, hogy az emberek nem tudták minden lépését követni, de hosszú idő után valószínűleg először érezte legkevésbé fojtónak ezt az ölelést. Egy pimasz mosoly, szemében pedig az ’ezt akartátok, nézzétek végig’ prófétai elégedettsége. A hirtelen támadt zavart szinte azonnal megszakítja az összegyűltek együttes skandálása:
„Diego! Diego! Diego!”
Alig hat hónappal korábban Budapest IV. kerületében a fehér sportszár, világoskék nadrág és a fehér mez még hihetetlen színben tűntette fel a Buenos Aires-i hacukát. A Megyeri úton összegyűlt nagyjából húszezer ember nem mert, vagy inkább nem akart belegondolni abba, hogy mi fog történni a magyar fővárostól még mindig elképzelhetetlen távolságra fekvő Buenos Airesben fél esztendő múlva. Akik kilátogattak arra a mérkőzésre, egyvalamit akartak: megragadni a pillanatot, örökre elraktározni az emlékezetben, és semmiképpen sem engedni, hogy elmúljon. Hiszen ha még akkor nem is lehetett mindenki biztos benne, mégis ez volt az utolsó pillanatok egyike, amikor Diego Armando Maradona géniusza engedte magát megmutatni, felcsillantani egy momentumot abból, ami ’istenségét’ megalapozta.
Történetünknek nincs biztosan kijelölhető kezdőpontja, de lesz elkerülhetetlen és megjósolható végpontja. Egy isten, aki nagyon is emberi térdre rogyásának stádiumai során végighaladva az utolsó pillanatok egyikéhez érkezett, amit önkényesen az SSC Napoli – Újpesti Dózsa BEK párharc időpontjaként jelölünk ki.
„Vattene, se vuoi
Tanto non ti cercherò”
„Vattene, se vuoi
Tanto non ti cercherò”
A KICSI ÓRIÁS ÚTJA NÁPOLYIG
Állítólag az első embereket a félelem vezérelte, amikor először találkoztak egy tőlük idegen, más területről származó emberrel, és érzéseik kifejezésére a beszédet hívták segítségül. A társaiknak egyszerűen csak annyit mondtak, hogy ’óriással’ találkoztak. Az igazság viszont az volt, hogy a titokzatos idegen egy cseppet sem volt az, amit óriás alatt értünk. Egyszerűen más volt. Más, mint amihez a kisebb törzs hozzászokott. Idegen volt, de legkevésbé sem kétszer olyan magas és dupla olyan erős, amint a szokatlan helyzettől, félelemtől vezérelt leírás állította.
