Már öt éve, hogy elhunyt a holland foci legnagyobb zsenije, Johan Cruyff. Két éve Auke Kok egy monumentális munkában foglalta össze a legendás játékos életrajzát, ennek pedig most készül a magyar fordítása. Az első fejezeteken Balogh Tamás dolgozott, itt most az ő könyvajánlója és a szerző előszava olvasható, egy másik posztban pedig a könyv egyik fejezetét is közzé tesszük!
Johan Cruyff zseniális játékos és sikeres tréner volt, később pedig a média állandó szereplőjeként, „guruként”, valamint jótékonysági kezdeményezések elindítójaként és finanszírozójaként is meghatározó szerepet játszott – Hollandiában és külföldön egyaránt. De ez így féligazság, pont a lényeg hiányzik belőle: hiszen bármit csinált, sohasem szokványosan fogta fel a feladatkörét. Több volt, mint játékos, több volt, mint edző, és később a sportot és a jószolgálatot is olyan sajátos módon ötvözte, hogy jóval több volt sportszervezőnél és egyszerű mezei adományozónál.
Cruyfföt sok helyen – így nálunk is – a „vesztesként is győztes” 1974-es VB-ezüstérmes, „totális futballt” játszó holland válogatott magát zseniális megmozdulásokkal és folyamatos dirigálással, mutogatással meg szövegeléssel észrevétető csapatkapitányaként és a BEK-győztes Barcelona, a Dream Tream edzőjeként ismerik – annál is inkább, mivel az általa kitalált játékszemléletet tovább vitte ennek a csapatnak a tagja, tanítványa, Pep Guardiola, aki Bajnokok Ligáját tudott nyerni a Barcelonával, majd a Bayernnel is. A területek bejátszásának-áthidalásának, az azonnali visszatámadásnak, az előre gondolkodásnak, a labda nélküli mozgásnak a fontosságát Cruyff ismerte fel először (egyik aranyköpése szerint „a labdának kell futnia a játékos helyett”), ahogyan azt a látszólagos paradoxont is, hogy a futball olyan játék, amely lényegében a hibázásra épül. Cruyff forradalmasította a futballt. Nélküle ma biztosan más lenne a játék.
Hazájában Cruyffről elsőként talán nem is annyira a játéka és a pályafutása, mint inkább az anyaegyesületéhez (Kok szerint inkább „apaegyesületéhez”, az Ajax Amsterdam-hoz fűződő „gyűlölöm-szeretem” viszonya jut az emberek eszébe, legendás, szinte már a komikum határát súroló (és sokszor félreértett) anyagiassága, egyik-másik médiafellépése, utánozhatatlan, muris beszédmódja vagy valamelyik „aranybölcsessége”, és néhány kezdeményezése, pl. a Cruyff Courts (az utcai focipályák, „dühöngők”) rendszere.
Cruyff pályafutása a hatvanas években indult, ami az amatőr sportból a profizmusba való átlépés időszaka volt. Ez a váltás Hollandiában hatalmas, világraszóló ugrást eredményezett, az addig legfeljebb másod-harmadrangú Feyenoord és az Ajax is európai trófeá(ka)t tudott nyerni, a válogatott is ekkor jutott ki először (egyébként óriási mázlival) világbajnokságra, amelyet aztán kis híján meg is nyert. És ekkor született meg a holland foci első igazi, tényleg csak a legnagyobbakhoz, Peléhez vagy Puskáshoz fogható világsztárja is, Johan Cruyff. Sok mindent elmond, hogy amikor Katalóniába, a Barcához igazolt az Ajaxból, egyenesen istenként, Megváltóként tekintettek rá… Cruyff egyszerre volt kedvezményezettje, gerjesztője és felgyorsítója a professzionalizálódásnak. És – mint Kok könyvéből kiderül – tragikus elszenvedője is: egész pályafutása során betegesen rettegett attól, hogy súlyosan megsérül, és alkalmatlanná válik a játékra, és ezzel elveszíti kenyérkeresetét, az egyetlen dolgot, amihez ért. (Ld. a „Cruijff, a lázadó?”-fejezetet)