Mindannyian jól emlékszünk arra, Fehér Miklós halála hogy megrázta az országot, és még inkább annak futballt szerető közönségét. Sajnos nem az övé volt az utolsó ilyen eset, 2017-ben a borítóképen is látható Abdelhak Nouri, az Ajax játékosa esett össze a pályán, aki ugyan túlélte a szívrohamot, de súlyos agykárosodást szenvedett. Nem rég pedig Iker Cassillas kapott szívrohamot edzés közben, Az ő szerencséje a villámgyors segítségnyújtás volt, amit a Porto edzőközpontjában megkapott. Az alábbiakban egy az övéhez hasonló nem régen megesett történetet olvashattok, Tóth Jánostól.
1. Játék
Az események a szokásosnál lassabb tempóban történtek. Hiányoztak a kemény ütközések, ahogy Eli kommentárjai is két izmos férfi test összecsapásának a szépségéről. Üdítő változatosságot csak Vanda jelentett. Én a lányokat preferálom, többnyire jók és sohasem erőszakosak. Mondtam is a többieknek, hogy harminc alatt csak diáklányokban gondolkodhatnak. A fiúk vagy jók vagy nem, vagy durvák vagy sem. A kettő között nincs szabályszerűség, ha csak az nem, hogy a korral a pasik durvulnak.
Azon a hétfőn csak hatan voltunk. Hiányozott a „francia ármádia”, amúgy ők ketten a társaság túl rendes részét erősítették. A kiváló technikájú irodalmár mindig a góllövő lista élén jár, történész pedig egy vasember állóképességével játszik és érdekes rúgó technikájával többnyire a hálót szaggatja, az ablakokat tényleg csak ritkábban.
Az alacsony létszámban a korai kezdés is hibás. Harcolni kellett volna az öt órai kezdésért. A korábbi vezetés (Sanya & Tibor) ez ügyben is keményen nyomult volna, a jelenlegi szervező, viszont hisz a kompromisszumokban, legalábbis a pályán kívül. Mindenesetre minden ősszel kapunk egy rekeszt, termünk, arról már nem tehet, hogy fogyunk. Először a sebész ment el Abu-Dzabiba, hogy az ablakon kidobált feleségeket és az állványokról leeső vendégmunkásokat összerakja. Az alfák persze meglátogatták. Aztán a rugalmasságáról híres Sanya is lelépett, megfogadta, hogy hetven éves kora után nem focizik. Állítólag fiatal korában játszott egy ilyennel és ez nagyon megviselte.
Már nem is emlékszem, hogy mi volt a felállás. Az biztos, hogy Misi, mint mindig most is a kapuban álldogált és ha jól emlékszem „ma mindent kivédek” napja volt. Vanda folyamatosan futott és egy jól irányzott lövéssel Kareszt is kilőtte, aki amúgy sem volt túl jó bőrben. Sohasem a helyezkedéséről volt híres – mit is várhat az ember egy behavioristától –, de most még a gyors elfutások is elmaradtak. Ezen nem lepődtem meg, mert tudtam, hogy egy hete kapott egy stentet a koszorúba.
„Biztos, hogy bolond vagy”, válaszoltam, de a többiek lehurrogtak. Kevesen vagyunk és mindenkire szükség van. Végül aztán csak várt egy hetet „Szerdán már jövök”, mondta.
2. Krízis
Éppen hoztam fel a labdát, amikor a másik térfélen mintha valaki azt mondaná, hogy „rosszul vagyok”; mire felnéztem Karesz már a földön hevert. Mindig megállunk ha valaki a földre kerül, még akkor is ha nem volt szabálytalanság. Ezt az érthetetlen udvariaskodást történetesen Misi vezette be. Amúgy a focink tele van speciális szabályokkal, amelyek a tandem fénykorában szaporodtak el, ők többnyire együtt voltak és ha gólt kaptak, akkor gyakran találtak, valamilyen – addig nem létező – szabályt, hogy érvénytelenítsék azt.
Az illető először azt hitte, hogy ez csak egy rossz vicc, de ebben a kérdésben sohasem vicceltek. A vita végére vagy a játékosok száma csökkent vagy a szabályok száma nőtt eggyel. Már én is otthagytam őket, de a pályán kívül mindig kooperatív társunk többször is elsőként érkezett az öltözőbe. Ha a dicsőséges páros véletlenül egymás ellen játszott, akkor az egyikük szintén hamarább távozott. Talán ezért is voltak mindig együtt. Egyébként egymással csak akkor veszekedtek, ha csúnyán kikaptak. Ezt nem bírták feldolgozni. „Lehet, hogy én ma sz@r voltam, de te egy nagy nulla.”
